A közelmúltban több alkalommal nyílt lehetőségem megnézni hazai bajnokikat a Groupama Arénában. Maga a létesítmény nagyon magas színvonalú, főleg, ha a VIP Gold részleg szolgáltatásait nézem, ahol tényleg egészen más kontextusba helyeződik egy-egy meccsélmény. (Kezeket le, ez a cikk nem arról fog szólni, hogy kell-e ennyi stadion, vagy sem.) Szóval a kiszolgálás jó, bár extrákat ezen a területen nem tudnék megemlíteni ellentétben magával a helyszínnel. Akkor mégis miért írok a blogomra az egészről, mert ugye eddig a témák mindig a kiszolgálást feszegették? Adódik a válasz, hogy akkor bizonyára a játékról kellene írni, hogy a magyar klub foci, hogy szolgálja ki a nézőket. Úgy ahogy, maradjunk annyiban, hogy jó meccset nem biztos, hogy magyar bajnokin lát az ember. Akkor mégis miért lehet érdekes a Fradi? Szerintem van valami, ami ügyfélélmény tekintetében egészen furcsa, már-már bizarr a Fradi esetében. Ez pedig az, hogy hogy kezeli a saját márkaevangélistáit. (Márkaevangélista – Olyan rendszeres vevője / vendége egy üzletnek, amely késztetést érez arra, hogy ezt másokkal is megossza.)

Az az érzésem, hogy manapság a honi futball feltámadásában hívők abban hisznek, hogy jó stadionok után, jó foci, majd sok néző fog érkezni ezekbe a létesítményekbe. Ezen a logikán továbbmenve azt gondolom, hogy tekinthetünk úgy egy-egy klubra, mint profit, és egyben siker orientált vállalkozásra. Amennyiben ez igaz, így e vállalkozások számára kiemelkedően fontosnak kellene lenni annak, hogy milyen márkát építenek az üzletük köré, és a márkaevangélistáikkal milyen kapcsolatot ápolnak.

Nézzük, meg mit tesz a Fradi. Az ország talán egyik legnépszerűbb klubjaként közösséget építenek a Facebookon, Instagram-on, van egy kellő tartalommal feldúsított honlapja (ennek használhatóságával kapcsolatban már lenne néhány észrevételem). Szóval erről az oldalról próbálnak közösséget kovácsolni a szurkolókból, ami dicséretes. A másik oldalon viszont egyszerűen kizárták a márkaevangélistáikat - a legnagyobb Fradi szurkolókat- a stadionból. Ez így nem pontos: Vénaszkenner ügyben úgy összeveszett a klub és a szurkolók, hogy gyakorlatilag nem beszélnek egymással. Másképpen: A Fradi a saját márkaevangélistáit – egész pontosan azok közösségét – kirekesztette. Mielőtt valaki félreértene, nem hiszek a futball huliganizmusban, székdobálásban, a stadion harcmezővé alakításban, és semmi ilyet nem pártolok. A „szemét Kubatov” tábor tagjai is tegyék le kezüket, mert ebben sem kívánok állást foglalni. A Fradi eljutott oda ezzel a konok a saját törzsszurkolói / márkaevangélistái kizárásával, hogy hazai pályán hangosabb az ellenfél szurkolótábora minden esetben. Ez bizony nem jó az olyan ’koca’ szurkolóknak sem, mint amilyen én vagyok. Így nem lehet teljes az én élményem sem.

Mi hát a megoldás? Szerintem a tárgyalás. Mindkét félnek engednie kell, de először a klubnak kell lépnie. El kell fogadnia, hogy klubot, élményt nem fog tudni építeni a saját törzsszurkolói nélkül. Ők az élmény és a klub részét képezik, így lehet hagyni, kellene azokat a bizonyos vénaszkennereket. A törzsszurkolóknak meg el kell fogadni, hogy az új stadionban, és környékén nincs balhé, mert ez meg a csapat, és a többi szurkoló érdeke. Magyarán a Fradinak be kell vonni a közösség építésbe a saját márkaevangélistáit, annak érdekében, hogy ne csak az infrastruktúra, hanem az élmény is megjelenjen az Üllői úton. Remélem egyszer sikerül.