Instant post következik. Nem tervezett, első felindulásból, így nem is lesz hosszú. Nyitott a 18.kerületben egy Shripmy Food Bar nevű hely. A nevéből kitalálható, hogy nem a jókai bableves, borjú bécsi, somlói háromszögben mozognak (nem mintha azzal bármi baj lenne). Szóval tengeri hertkentyűk a profil.

Én pár évvel ezelőttig nagyon nem ettem az ilyen tengeri herkentyűs kajákat, de aztán szerencsére párom közbenjárására ráfordultam a klasszikus töltött káposzta, vörösboros marha pöri vonalról ezekre az ínyencségekre és nem bántam meg. Eddig a körítés, most, hogy mindenki tudja mi a vacsi itthon. De most jöjjön a lényeg:

Telefonon rendeltem, a hölgy a telefonban felhívta a figyelmemet, hogy az egyik tétel esetében (Thai kókusztejes garnéla leves) az üvegtészta bizony a sok rendelés miatt elfogyott, így nem tudják azzal elkészíteni. Lévén, hogy nagyon vágytunk a levesre, és tudomásul vettem, és mondtam nekik, hogy semmi baj, így is jöhet. Leraktuk a telefont, és vártunk. DE AZTÁN!!!!

Megcsörrent újra a telefon, ismét a högy volt. Kicsit meglepődtem, és a következő forgatókönyvek jutottak eszembe. 1. Készen vannak, csak nem tudnak bejutni, viszont 5 perc alatt nem főzik meg, és hozzák ki. Tehát forgatókönyv 1. kizárva. Jött a forgatóköny 2. Amit, ha rendelsz próbálsz kizárni: 2. Probléma van, soká hozzák, nem hozzák, stb. A Shrimpy esetében viszont sem 1. sem 2 nem "ütött" be, hanem a hölgy közölte, hogy mivel nincs üvegtészta nagy baj lenne-e, ha kompenzálnák egy kis extra garnélával és újhagymával a hiányát. Ki tud egy ilyen felajánlásra nemet mondani nemigaz?

Tanulság, nem baj, ha az a baj, hogy van egy problémád, az a baj, ha nem tudod valamilyen pozitív élménnyé konvertálni.

Disclaimer: Ez nem egy fizetett post. De megérdemlik menjetek, egyetek, rendeljetek: http://www.shrimpyfoodtruck.com/

Los Angelesben található a Magic Castle Hotel. Ha most becsukod a szemed, és elképzeled ezt a varázslatos kastélyt, valószínűleg egy kis tornyokkal felszerelt ékszerdoboz jelenik meg előtted, csodálatos szobákkal. Én tovább megyek, és azt mondom, hogy a TripAdvisor szerint ez a hotel 3162 vendég által adott értékelés alapján az ötödik legjobb hotel Los Angelesben a mai napon. Ezzel megelőzve olyan luxus hoteleket, mint a Four Seasons, a Waldorf Astoria, vagy  a Sheraton Grand.

Four Seasons

Waldorf Astoria

Sheraton Grand

Minden bizonnyal luxushotelnek kell lennie igaz?

Ezzel szemben a valóság ez:

meg ez:

A Magic Castle egy kétségbeejtően átlagos hotel első ránézésre. Luxust még nyomokban se tartalmaz a képek alapján. Mégis, hogy van az, hogy 3162 ember visszajelzése alapján az ötödik legjobb hotel Los Angelesben? Glenn K. -egyébként magyarul elérhető értékelése a TripAdvisoron már sejtet valamit: 

„Ott voltam pár napot egy ballagásra és imádom a helyet! Kiváló helyen van, tágas tiszta szoba, jó kis reggeli büfé és a személyzet, mit is mondhatnék . . . mindegyik, kivétel nélkül úgy viselkedett mintha a házigazda lenne . . . nem csak egy csapattag, mindenki teljesen azon volt hogy az ottlétünk felejthetetlenül kellemes legyen. Megérkezésünkkor készítettek a lányomnak egy ballagási kártyát, elkísértek egészen a szobánkig, megmutatták hol van és egyszer még rengeteg ételt is felhoztak a lányomnak, amikor átaludta a reggelit.”

Hoppá! Lehet, hogy a jó öreg ügyfélélmény?  Bizony erről van itt szó, bár gondolom senki nem lepődött meg a blog tematikája alapján. A hotel az ügyfélélménnyel tudja ezt a sikert elérni. Nem mellékesen jegyzem meg, valószínűleg a kollegák is imádnak itt dolgozni, és úgy kezelik, mintha sajátjuk lenne. (Másképp nem megy.)

Bár személyesen még nem jártam itt, de a kedvencem a Popsicle Hotline, vagyis a Jégkrém Forródrót. Nézzük, meg hogy működik:

Igen, felhívod a vonalat, és tálcán hozzák az ingyen jégkrémet a medence mellé, ezüst tálcán, ingyen. Apró hülyeségnek tűnik, de ez, amit elmondasz a barátaidnak.

Tudom, hogy ez most nem hazai példa volt, de gondoltam megosztom. Tud valaki esetleg ilyen, vagy ehhez hasonló megoldásokat használó magyar cégről?

Disclaimer: Az inspirációt Chip & Dan Heath: The Power of Moments című könyvéből vettem.

DNéha napján igyekezek kiprovokálni egy kis élményt, ha valahol vásárolok. Meg kell mondjam, hogy nincs könnyű dolgom, mert az eladók többségét gyakorlatilag lehetetlen kimozdítani a következő kötelező tranzakció állapotából. Mintha csak nekem tenne szívességet, ha megpróbálná egy picit is jól érezni magát munka közben. Sőt néha az ellentétét érzem, hogy itt most bizony szívességet tesznek nekem.

Ennek a szívességet teszek, hogy itt vásárolhatsz metalitásnak az ékes példái szinte kivétel nélkül a budapesti plázákban található food courtok. Igen, tudom, hogy nem feltétlenül a legegészségesebb ezekben a gyorséttermekben bekapni valamit, de a decemberi vásárlási láz esetében talán bocsánatos bűn. Mea culpa.

Tudnék egy hosszabb listát összeállítani arról, hogy melyik ilyen gyorsétteremben rosszabb a kiszolgálás, de most egy egész konkrét példával szeretnék élni. Nem, nem a McDonald’s-ról van szó, azt igyekszem kerülni, és nem is az ügyfélverő KFC-ről, hanem a Wok n’ Go-ról. Az ételek tekintetében talán még a vállalhatóbb fajta van a felhozatalukban, így a megesett néhányszor, hogy őket választottam. Azóta elkezdtem vadászni a Wok n’ Go élményre, mert több helyen is próbáltam őket, és még mindig nem akarom elhinni, hogy ennyire pocsékul is lehet ezt a műfajt űzni. Néhány szemelvény:

A vendégeket már a nézése alapján is szívből gyűlölő -valószínűleg sajnos súlyosan alulfizetett hölgy- a pult másik oldalán mielőtt leadnám a rendelésemet a szemembe néz, majd oda mondja a kollegájának, hogy: „Gyűlölöm a vendéglátást!”.

Egy másik alkalommal, másik helyszín Budapest másik fele, ugyanúgy Wok n’ Go a párom elviteles dobozban szerette volna kérni az ételét, de balszerencséjére ehhez egy tálcát is megragadott. A pult másik oldala ekkor is lecsapott: „Elvitelhez nem kell a tálca hagyja itt!” Miért fáj, ha ne adj Isten elviteles dobozból szeretné elfogyasztani az ételt ki tudja...

Mivel én nem adom fel egykönnyen vissza-vissza járok a Wok n’ Go-ba, hátha. Próbálok provokálni legalább egy mosolyt, de eddig sikertelenül. Ők szerintem egy fekete öves képzésen jártak, hogy hogyan ne csinálj ügyfélélményt. Másra nem tudok gondolni, mert különben már bele kellett volna hibázniuk. Nem adom fel.

Ui.: Lehet ez a vállalati stratégia része, hogy többen vannak ilyenek, mint én és akkor ebből megélnek. Nem tudom. Szerintetek?

Disclaimer: Szigorúan a magánvéleményemről van szó. :)